Nos, azt kell mondjam Végre! Végre, egy normális író-olvasó találkozón vehettem részt. Pedig voltam már páron. A legtöbbet bedugják egy könyvesboltba, oszt hagy szóljon. Esetleg egy istenháta mögötti pincehelyiségbe (mintha jártam volna már egy ilyen helyen a múlt héten ), vagy egy lelkes, ám alig ismert írói közösség szervez le egy napot, amire aztán ki tudja megérkezik-e az író. Szerencsére a Ködlámpa egy szuper hely.





Azért persze vannak még hibák. Gondolok itt a hely nevére: Habár, Tandem, végül Pedál a söröző becses neve, mely alsó szintjén helyezkedik el egy stílusosan kialakított terem. Tetszetős asztalok, vörösre festett fal, retró lámpák. Barátságos félhomály, ódon ventilátor a plafonon. Tökéletes hely egy kis önfeledt csevegésre.

Késői meló miatt sajnos késünk, elmaradhatatlan barátommal, Petivel. Szélesi már javában storyzik. Csendesen köszönünk, Sándor megértően biccent, közben egy pillanatra sem esve ki a vendég/vendéglátó szerepkörből.

Szerencsére hátul van még pár hely. Odakúszunk. A késés miatt a következő másfél órát sajnos szomjan töltjük, pedig szinte mindenki kortyolgat bizonyos folyadékot; bort, sört, esetleg egy forró teát.

Körülbelül harmincan vagyunk. Többek közt itt van Antal József (a következő vendég), Markovics Botond, F. Tóth Benedek, Mihaleczky Péter, sok-sok sci/fi rajongó. Igazság szerint többen lehet be se férnének, maximum kicsit szorongva.

Jómagam azt hittem a találkozó maximum egy órás, azonban egészen eltart este kilencig. Alaposan kielemezve Szélesi/Sheenard munkásságát, terveit, még a magánéletét is. Sándor pedig mesél, mesél és mesél, Kalandorról, Mysterious Universe-ről, Dreamworld-ről, forgatókönyvírásról, misztikumról és mítikáról, a fent és lent állandó körforgásáról, megalomán újságíró főnökökről és az idealizált világkép összeomlásáról. Hiába no, Szélesi hihetetlenül nagy showman. Olyan ember, akin látszik mindig megtalálja a megfelelő szavakat. Mikor lehet keményebb témába vágni, és mikor kell jól időzített poénpetárdákat elsütni. Nevetünk is jó sokat. Igaz, kicsit mintha ő irányítaná a beszélgetést, nem is a házigazdák. Bár ezt írhatjuk a rutin számlájára.

A találkozó végére újabb ismerős érkezik, Onsai, akivel elbeszélgetek erről-arról, múltbéli írásaimról, jövőbeli terveimről. Láthatólag nem emlékszik mennyi, de mennyi írásomat olvasta anno a Delta Műhelyben.

Későre jár, még pár kézszorítás, aztán vége van már az estének, hazamennek a legények. Kivéve Petit és jómagamat, mivel pár sör erejéig leteszteljük a Pedál italkínálatát.

És ne feledje senki, két hét múlva Antal József - többek között az Új Galaxis főszerkesztője - ugyanitt. Jöjjetek minél többen.