Igazából kicsit nehéz helyzetben vagyok, amikor ezeket a sorokat gépelem. Sokat gondolkoztam mit is írjak. Szélesivel ellentétben ugyanis Antallal most találkoztam először személyesen, és így nem is tudok róla olyan fesztelenül írni. Ugyanis első benyomásaim meglehetősen ambivalensek. Szóval ez az est, szinte teljesen más volt, mint az előző amin részt vettünk. Sokkal informatívabb, ugyanakkor picit talán személytelenebb.





Ezúttal nem késünk. Barátommal és munkatársammal, Bihari Péterrel percre pontosan támadjuk be e Pedál pultos lányát két sör erejéig, aztán keresünk egy jó helyet, ahonnét szemmel tarthatjuk a terepet.

Első és talán legszomorúbb megállapításom, hogy alig vagyunk 15-en, ami pár később érkező vendég miatt felkúszik 20 főre. Ez pedig sajnos kevés. Tudom, hogy az író-olvasó találkozókon sosem szoktak tolongani, de lehet mégis a hirdetések hiánya ezúttal sajnos közrejátszott. Mondhatnám a szokásos arcokat vélem felfedezni.

Szélesi a házigazdák mellett már javában izzítja fényképezőgépét, valamint eljött Botond is, akit gyorsan el is kapok az est végeztével, hogy dedikálja az Én, a halhatatlan c. mesterművét.

A másik dolog, hogy valami iszonyat hideg van, és ez ellen a még a finom ser is vajmi kevés vigaszt tud nyújtani. A házigazdák kicsit magabiztosabbak, mint legutóbb, bár Antal egyiküket alaposan megfogja, amikor a sci/fi definiálására szólítja fel. Az est elején Antal kiköti, hogy válasszák külön írói, és szerkesztői munkásságát. Továbbá ne bonyolódjunk bele a könyvterjesztés, és hasonló dolgok problémakörébe, mert akkor itt ülhetünk hajnalig.

Már itt lehet látni, hogy Antal egy olyan fickó, akivel nem lehet kukoricázni. Csak annyit beszél, és csak arról amennyi éppen az adott kérdéshez tartozik. Szó sincs szóvirágokról, vagy arról az érzésről, hogy valami nagyon mély erdőben vagyunk és fogalmunk sincs mikor és hogyan kezdtünk el belemenni. Humora egészen egyéni, néha akkor szúr be dolgokat, amikor nem is várná az ember - kétszer majdnem meg is fulladok kortyolás közben.

Ehhez kötődően gyors kérdéseket kapunk és mellébeszéléstől mentes, szókimondó válaszokat. Megtudjuk például, hogy Antal 90%-ban tömegközlekedési eszközökön alkot, leginkább HÉV-en. Hogy véleménye szerint a kilencvenes évek közepe felé hazánkban szinte semmi sci/fi nem volt - és Antalhoz képest még mindig kicsit finoman fogalmaztam. Valamint hogyha a jelenlegi tendencia tovább növekszik könyvkiadás terén elérjük a kánaánt, miszerint mindenből lesz egy darab nyomtatott példány.

Szó mi szó, ezek sötét, már-már pesszimista gondolatok. De az is lehet, Antal kristálytisztán átlátja a mostani helyzetet, és csupán realista. Nem tudom melyik esetben jobb nekünk.

Persze regényeiről is esik szó, a 2006-ban megjelent és 2007-ben Zsoldos-díjjal jutalmazott Diagnózis-ról, valamint az idén a Galaktika gondozásában napvilágot látott Justitiá-ról. Az Új Galaxis létrejöttéről és működési elveiről, az alkotói folyamatról, mint olyanról. Számomra azonban sokkal izgalmasabbak az apró információ morzsák, pl. a Ludas Matyi-ban végzett karitatív tevékenység, a régi Galaktika halála körüli mizéria, és egyéb érdekességek.

Maga a találkozó sem nyúlik olyan hosszúra, mint legutóbb. Bő egy óra, szűk másfél és egy újabb nagyszerű estet tudhatunk magunk mögött. Ígéretet kapunk egy Új Galaxis estről, amely jövőre lesz a Ködlámpa keretein belül, aztán páran átmegyünk a Fecskébe, melynek teraszán, ha jól csalódom megittam én már egy sört. Egy fecske ugyan nem csinál nyarat, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy hamarosan viszontlátjuk a helyiséget a Dínomdánom rovatban.

Összegzésképpen annyit mondanék, Antal egy karakteres jellem. Számomra tetszett a sci/fi-ről alkotott képe, a sci/fi mint olyan leírása, bár én azért kicsit engedékenyebb vagyok. Egyszer Vásárhelyi Lajos azt mondta, az igazán nagy sci/fi írók mind a REÁL tudományok területéről kerülnek ki. Mivel Antal vegyészmérnök és biokémikus egyre inkább hajlok afelé, hogy Vásárhelyinek igaza volt ebben is.


fotó: Szélesi Sándor