Az idei utolsó író-olvasó találkozó estet sikerült majdnem teljesen lekésnem egy szerencsétlen félreértésnek köszönhetően. Szerencsére Bihari kolléga pontosan érkezett, úgyhogy most voltaképp az ő beszámolója következik, én csak hozzátettem szokásos csipkelődő meglátásaimat. No persze lehet így még jobban is jártatok, mert be kell valljam - szégyen, nem szégyen - a találkozóig, még csak nem is hallottam Kasztovszkyról (leszámítva, hogy vendége lesz a Ködlámpának), még annyit sem, mint az előző vendégről . Viszont Peti mindent olvasott, mindenkit ismer, ami a hazai - és úgy általában a - sci/fihez köthető. Kellemes olvasást.





Kasztovszky egy igazi régi motoros a sci/fi írók között. A ma élő kortárs sci/fi szerzők között az egyik legjelentősebb. Jókai, Karinthy és Babits örökségének továbbépítőjét látják benne (lásd. Idő Hídján - A mai magyar SF tükre). Első művei még a Kuczka Péter szerkesztésében megszületett Kozmosz könyvekben jelentek meg.

1942-ben született Telekpusztán. Apja jegyzőgyakornok, anyja tanítónő volt. Apai ágon lengyel származású. Nem sokkal születése után visszaköltöztek Budapestre. 1967-ben villamosmérnöki diplomát szerez a Budapesti Műszaki Egyetemen. Ezt követően 46 át az Országos Nagyfeszültségű Villamosenergia-hálózat Létesítő és Üzemeltető Vállalatánál dolgozott. A mostani találkozón is örömmel idézte fel ezen emlékeit, különös tekintettel a mai munkaviszonyok, és az akkori állapotok közti kontrasztot emelvén ki, mondván, akkoriban még úgy küldték az embereket dolgozni, ahogy elvégezte az iskolát.

1984-ben öntevékenyen létrehozta az OVIT Műszaki Videóstúdiót, ahol több száz történeti és oktatófilm készítésében vesz részt nemcsak szövegíróként, de vágó, operatőr és produceri tisztségben is

Az irodalmi alkotást életcéljának tekintette, hivatásául azonban nem választhatta, hiszen abból sohasem tarthatta el a családját. A sci/fi és szépirodalmat nem szereti ha különválasztják. Hitvallása, a sci/fi is a szépirodalom egyik ága, és írótól függően lehet magasan és ponyvai minőségben is alkotni a zsáner keretin belül.

14 évesen iskolai pályázatot nyer az Ifjúság városa című utopisztikus dolgozatával. Irodalomtanárával nagyon jó viszonyt alakít ki. Hamarosan dolgozatok helyett, 20-30 oldalas novellákkal örvendezteti meg tanárát - szigorúan kockás füzetben. Középiskolás korában verseket ír, egyetemi éveiben prózával is megpróbálkozik.

Sci/fi-t 1970-es évek elejétől ír. Indíttatása, hogy az olvasott novelláknál, regényeknél ő sokkal jobbakat tudna írni (ezen elgondolás nekem nagyon ismerős valahonnan ). Hamarosan tagja lesz a Magyar Írószövetség Tudományos-Fantasztikus Szekciójának.

Első novellája (Fehér kör, később: Kétszemélyes világ) 1977-ben látott napvilágot a GALAKTIKA sci-fi antológia 27. számában.

Első önálló könyve, mely 16 novellát tartalmaz( Kétszemélyes világ) 1982-ben jelent meg a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban.

Saját beallása szerint nem tartja magát termékeny írónak. Hosszú ideig írja minden egyes művét. De ahogy befejezte többet már nem foglalkozik vele. Utólag semmit sem javít, addig ír míg teljesen elégedett nem lesz az adott művel.

Az 1900-as évek utolsó évtizedeiben inkább elbeszéléseket írt különböző folyóiratokba (X-Magazin, Pharma Press Kiadó, stb.). Író munkásságának új korszaka a 2000 utáni évekre datálható.

A 2002-ben induló ÁTJÁRÓ-ban három novellája jelent meg. Az Álomutazás elérhető áron - a 2003. év legjobb magyar SF novellájaként - elnyerte a Zsoldos Péter Díjat.

Az ÁTJÁRÓ megszűnte után az Új GALAKTIKA-ban publikálta Az időutazás technikája c.novelláját. Ugyanezen évben adta le első regényét Találtkapitány országát.

Kasztovszky szeret találkozókra járni, lévén műveiről szinte csak ilyenkor beszél, családjával ismerőseivel nem igazán az írásról, és novelláiról beszél. 2004 nyarán például Sziget Fesztiválra is meghívták, hogy felolvasson elbeszélései közül. Vagy, mint hétfőn este a Ködlámpában.

Jómagam mindössze azt sajnáltam, hogy bár ezúttal a találkozón nagyon sok ismeretlen arcot láttam - talán csak Adeptus volt jelen az előző rendezvények hallatósága közül - utólag megint csak kiderült, hogy a sok ismeretlen Kasztovszky barátja, vagy családtagja.

További negatívum, hogy ahogy megyünk bele a télbe, egyre hidegebb van a Ködlámpában.

Ezen este sikeredett eddig a legrövidebbre, mindössze egy órás volt. Mégis nagyon jól éreztem magam, érdekes, és tartalmas információkat árult el Kasztovszky, aki egy végtelenül szerény és csendes ember. Zárásul felolvasta két versét is, ami az előadássorozatban kuriózumnak minősül.

Köszönjük Béla bácsi, köszönjük Ködlámpa!


fotó: Kasztovszky Béla