A Bajza utcában most voltam talán harmadszor, de az előző alkalmakkor az úgynevezett magas irodalom felolvasó estjein vehettem részt. Most azonban vérbeli sci/fi-ről volt szó. Hipergalaktika 3 , Új Galaxis 15 . kéz a kézben, vált vállnak vetve harcolt majdnem egy órán át a nézők kegyeiért, és persze bizonyítva, hogy a sci/fi él és virul.





Barátom és munkatársam, Bihari Péter már megint frissebb volt. Csendesen bevárt a metró feljárónál. Aztán a laza két utcát gyors iramban letudtuk. Bizony a december már kezdi éreztetni miket is tud művelni, ha nincs hó, viszont van szél. Nem tudom ki volt az, az okos, aki kihúzott egy - a sötétben szinte teljesen megbúvó - madzagot, aminek látszólag semmi más rendeltetése nem volt, minthogy majdnem beessek az Írószövetség kertjébe.

Odafent gyorsan konstatáltuk mennyire avítt, neoszocialista, és szűkös a benti rész. S mivel percre pontosan kezdték az eseményt, gyorsan fogtunk két akármit - pontosabban, aki készítette arra gondolhatott ezen esetleg ülni is lehetne, tehát nyilván székeknek akartak látszani - és rájuk telepedtünk. Dacára, hogy alig volt a hallgatóság összesen 20-30 fő, egyetlen szabad szék nem maradt.

Odabent éppen Burger István mondott pár tömör felvezető mondatot, majd a szót átadta Képes Gábornak, aki afféle moderátori szerepkört betöltvén megkezdte a Hipergalaktika 3 bemutatóját.

Több haza szerző is jelen volt természetesen, így, F. Tóth Benedek , Kovács Tücsi Mihály , a megkésve érkező - de hát akinek bérelt helye van, megteheti, nem? - Szélesi Sándor , Németh Attila , stb. Röviden jellemezte mindenki az írást, amit a Hipergalaktikában közzé tett, válaszoltak néhány még rövidebb kérdésre, majd közösen megegyeztek abban, hogy kezd a Galaktika egésze - főleg a Hipergalaktika - valami olyasmivé válni, ami annó 1995-ben megszűnt. Aki egyébként a kezébe veszi a kiadványt, az tanúsíthatja, hogy meglehetősen retrósra sikeredett.

Az alig félórás bemutató után, helycserés támadás következett be, mert szinte mindeni, aki eddig ült, felállt, és Antal József vezényletével előadóvá vált, az eddig szereplő galaktikásokból meg hirtelenjében közönség lett. Ahogy összeszámoltam, akik semelyik oldalhoz sem tartoztak, ők is a szokásos (már-már hivatalból eljáró) stábhoz tartoztak; Fairylona, Adeptus, Bihari kolléga, és jómagam.



Természetes, hogy a profizmus és a tapasztalat ezúttal az est első felében volt inkább tetten érhető, hiszen az Új Galaxis elsősorban még nem, vagy csak ritkán, alkalmanként publikáló írókat vonultat fel, időről időre jelentkező antológiáikban. Ennek okán Antal elmondta, hogy a 15. és a 16. szám tartalma az Utópiákról fog szólni. S, hogy valójában a közel 40 írásból 39. Disztópia. Majd itt is teret kaptak az alkotók, akik azonban - valószínűleg, mivel legtöbbjük most kapott először lehetőséget, hogy gondolatait szóban is kifejezze nagyobb közönség előtt - alig mondtak pár mondatot, azt is megilletődve. Legtöbbször Antal ragadta magához a szót - amely alkalmakból kiderült, hogy nem tartja sokra pl. a Mátrix c. filmet - és a közönség soraiból is csak Képes tett fel pár megválaszolatlanul hagyott kérdést.

Sajnos továbbra is egypólusú a hazai sci/fi; a Galaktika jelenleg egyeduralkodó a piacon. Egy erőteljes vetélytárs mindenképpen jót tenne, mind a fejlődés, úgy a közönség, s nem utolsósorban a Galaktika szempontjából. Amíg a mérleg másik oldalán egy elsősorban amatőr írókból verbuválódott, antológiaként létező kiadvány van, addig a status quo változatlan marad. S bár Burger elmondása szerint jövőre kéthetenként találkozhatunk az Írószövetségben az SF Irodalmi Szakosztály üléseivel, azért az elgondolkodtató, hogy voltaképp most 9.-én egy író-író találkozón vehettünk részt.

Az est legnagyobb pozitívumát számomra egyértelműen Képes vehemenciája jelentette. Olyan irigylésre méltó elánnal, és lelkesedéssel mutatta be a Hipergalaktikában szereplő írásokat, hogy az egyszerűen villámgyorsan átragadt a hallgatóságra is.

És eddig a beszámoló hivatalos része. A bemutató egy óra alatt véget ért, aztán azon kaptuk magunkat, hogy Sándor szervezi az utat a Trombitásba, s egy ilyen spontán felkérésnek - no meg a szerdai bűnös tivornyának - nem lehetett nemet mondani. Úgyhogy voltaképp, az egész SF Szakosztály (Burger Istvánostól, Németh Attilástól, stb.) egy kettőre a törzshelyen találta magát. Kivéve Antal Józsefet, aki az Új Galaxis szerzőivel visszavonult egy kis megbeszélésre, az Írószövetség ebédlőjébe.

Magam részéről nagyon tudok lelkesedni az ilyen egyáltalán nem tervbe vett, de annál gyorsabban kialakuló összeröffenésekért. Sok mindent megtudhattam, például, hogy milyen rossz ízű egy felső/alsó kategóriás whiskey, és, hogy hány lépésből lehet betenni egy elefántot a hűtőszekrénybe. A legkitartóbbak (Fairylona, Adeptus, Sheenard, és természetesen Bihari kolléga meg én) hajnali egy-fél kettő tájékán szedték sátorfájukat.

Úgyhogy, ha Burger tartja a szavát, és kéthetente lesz egy ilyen, hát úgy éljek ott a helyünk.


fotók: Szélesi Sándor